Abigél testi bajoktól gyötörve érkezik, előző nap gyomortükrözésen vett részt. Témáját mégsem a testi történéseiből veszi. Többévtizedes, stabil munkaviszonyát tervezi egy kis helyi újság kreatív, ám bizonytalan megélhetésére cserélni. Azt mondja, már döntött, de szeretne ránézni a helyzetre. Óvatos lépésnek tűnik ahhoz képest, hogy komoly betegségek rémképe van a horizontján, de elfogadom, a játékban úgyis megmutatkozik a lényeg, ha van hozzá erőnk és türelmünk.

Kiosztja a többi résztvevő között a szerepeket: jelenlegi munkahelye, jövendő munkahelye, és maga is beáll a játék. A játék csendesen folydogál. Elbúcsúzik a régi munkahelyétől, akit ez nem különösebben hat meg, majd szinte a keblére borul gyermeki lelkesedéstől fűtve az újnak. Bár a felszínen komoly tárgyalás folyik, ki mit vár és ígér, kétszer is megüti a fülemet egy oda nem illő szó: „Nem kislányt akarunk, hanem profit.” Hm... nagyon úgy tűnik, a szakértőként jelenlévő főszereplőben a másik szereplő megérzi egy kislány jelenlétét. 

Tiszta lapot nyitva a játékot a felnőtt, kompetens énrész és a kislány énrésszel folytatjuk. A kislány durcásan makacs, nem együttműködő, a felnőtt pedig parancsolgat, kedveskedik, ígérget felváltva, míg végül a kislány lábához kuporodva dudorászni kezd. Döbbentem nézem a képet: a felnőtt a földön kuksol, a gyerek felvetett fejjel, „egy emelettel” feljebbről néz le rá. ... a felnőttek fölé magasodó gyerek... felnőtt felelősségeket cipelő kicsi lány, „összement” felnőtt. Megkérdezem a főszereplőt, ismerős-e neki a helyzet. Sírva bólogat. „Kislányként kellett az öcsém halála után a szüleimet megtartanom, majd a férjem mellett is valahogy kislány maradtam, de mind meghaltak, én meg itt vagyok egyedül a halottaimmal...” 

Megkérem a főszereplőt, hogy álljon be a kislány szerepébe, mert úgy tűnik, ő a kulcsfigura. Ahogy belép, zokogás rázza meg a testét, hamarosan összerogy a terhektől, előbb leül, majd lefekszik, végül teljesen elterül a szőnyegen. „Itt fáj” – mondja, és a mellkasára mutat. Egy párnát teszek oda, hogy erőteljesebb legyen az érzés. Zokog, kínlódik, mozdulni sem tud. Majd lassan a párnába összpontosítja a mellkasában, hasában érzett fájdalmat, és nagy nehezen megszabadul a terhétől. 
Hosszú ideig mozdulatlanul fekszik, mint egy halott, de már tudom, hogy ha eljön az ideje, fel fog innen állni. Csend van, a másik két résztvevő is meghatottan nézi mozdulatlan testét. Percekig tart, mire az első mozdulattól eljut a felállásig, eddigre a másik szereplő fekszik a szőnyegen, a „halottai”. Gyengéden kihengergeti a szőnyegről, a szőnyegéről, amely a belső világát jelképezi, elveszített rokonait, akiket oly’ régóta cipelt magával.

Már nem sír, arcán széles mosoly, karjait kitárja: „szabad vagyok”, „szabad és felnőtt”.
„Még hosszú lesz az út, tudom” – mondja, „de most már látom, merre kell mennem”.

A szomatodrámáról bővebben és a cikk többi részét itt lehet elolvasni: 
[https://crossoverkommunikacio.hu/szolgaltatas/szomatodrama-jatek/](https://crossoverkommunikacio.hu/szolgaltatas/szomatodrama-jatek/)


szőnyeg_kéz.jpg

Három nő útjai keresztezik egymást ezen a napsütéses, ámbár meglehetősen hideg őszi napon, egy 30-as, egy 40-es és egy 50-es nőé. Egyikük „kapcsolatban”, másikuk házasságban, harmadik társuk pedig özvegyen. Az ország három településéről, három különböző élethelyzetből érkeztek. A nap végére megszületve és újjászületve egymást mélyen megértő kis közösséggé váltak.

Önismeretet mélyítő, belső világot átrendező Szomatodráma játékokban vettek részt. 


Szomatodráma játék - 3/1. rész: Születések napja, Abigél játéka

Péternek egy ideje nagyon fájnak a lábai, mintha átment volna rajta egy _tank_ (ez a szó csak később kap hátborzongató jelentőséget), még be is dagad időnként. Aztán ahogy jön, úgy megy is a fájdalom. A vállában is van egy csontkinövés, ami szintén hol fáj, hol nem. Meg amúgy az egész jobb oldala fájdogál itt-ott. A gyomra meg azért kerül a képbe, mert ha sztresszes, enni kezd, de ettől a gyomra nem érzi túl jól magát.

A kezdőképbe így a lábak, a teste jobb oldala és a gyomra kerül. Elrendezi a szereplőket a szőnyegen. A három játékos megelevenedik, mozog egy kicsit, majd egy döbbenetes élőképbe rendeződnek: Egyikük áll, kezét a jobbján és balján guggoló két másik szereplő fején pihenteti. Mint egy anya a gyermekeivel. És mindhárman a szőnyeg szélén, kifelé, egy pontra merednek.

Péter úgy érzi, egy háborús képet látunk: anya gyermekeivel valami háborús borzalmat, esetleg halottakat néz. 

A bent lévő szereplők mögött bántóan üres a tér, mintha hiányozna az apafigura (csak később tudjuk meg, hogy Péter egyik nagypapája meghalt a Don-kanyarban). Péter bemegy férfinak a negyedik helyre, de csak téblából tehetetlenül a család mögött. Ahogy a borzalom szimbolizálására beteszünk egy párnát, a nőt játszó szereplőt rázni kezdi a hideg. Félelme átterjed a szereplőkre, sőt még rám, a játékvezetőre is kihat. Elementáris erejű irtózat telepedik le közénk. Mivel nincs több szereplő, ötödikként belépek a játékba a szörnyűség helyére. Irtóztató pusztító erő lesz úrrá rajtam. Valami állati kegyetlenséggel nézek a gyerekeit védő nőre, és lassan ütésre emelem a kezem. De nemcsak a pusztítási vágy, hanem elemi erejű rettegés is erőt vesz rajtam. Az Ölj vagy téged ölnek! rémülete. Lassan megfogom a haját, tudom, hogy meg fogom ölni. Ő is tudja. Mindketten zihálva kapkodjuk a levegőt.

Ekkor Péter lassan, nagyon lassan lép be közénk. Erőszak helyett szelídséggel közelítve megfogja ütésre álló kezem, és ettől a pusztító erő egy pillanat alatt elszáll belőlem. Már csak a rettegés van. Előbb a „mit tettem”, majd a „mit tettek velem” fájdalma. Zokogok, és egyre jobban csuklok össze. Már csak egy gyerek vagyok, aki egy férfi lábába kapaszkodik. Testemet zokogás rázza, kapkodva veszem a levegőt. Péter keze óvón a fejemen pihen. Érzem, ahogy a sírás csitul, és egyre inkább tűnök el a semmiben. Az a valami, amit én testesítettem meg, elmúlni készül. Lassan hátrálni kezdek, míg végleg elhagyom a teret. (Visszaállok játékvezetői szerepembe.)

A szörnyűség elmúltával a család egymás felé fordul. Péter és az anya átölelik egymást, amihez az egyik gyerek is csatlakozik. Szép szeretetteli kép, amelyből egyre fájóbban hiányzik a negyedik tag. Ő kitartóan a földön kuporog, sőt hátat is fordít nekik. „Ti most az én káromra vagytok jól, engem feláldoztatok” – mondja nekik. (Péter később elmeséli, hogy másik nagypapája is állt orosz kalasnyikovok előtt, és felesége a kicsi lányukat, Péter anyukáját küldte a katonák elé, hátha meglágyítja a szívüket. Sikerült neki... )

Figyelmünket erre a szereplőre irányítjuk. Marad Apa, Anya és a földön ücsörgő gyerek a szőnyegen. A felnőttek leguggolnak a kicsi mellé, szeretettel veszik körül, végül sikerül meglágyítaniuk a szívét. Mivel ez Péter családjának története, megkérem a gyereket játszó szereplőt és Pétert, hogy cseréljenek helyet, hogy Péter megérezhesse a családja békéjét. 
Szeretettel veszik közre a gyereket, féltőn, szeretőn ölelik, de látom, hogy Péternek hiányérzete van. Amikor megkérdezem, mi hiányzik, a „szeretet” a válasz. Bejövök, hát, ismét, szeretetnek, és szívem minden melegével nézek rá. Sokáig nem tud a szemembe nézni, bűntudata van valamiért, amit elkövetett vagy amit nem tudott megtenni. Nagy sokára emeli fel a tekintetét, kövér könnycseppek csorognak az arcán. Nehezen fogadja a szeretetet, mintha nem járna neki. Ahogy tekintetünk egymásba fúródik, lassan fény költözik a tekintetébe, mintha sikerülne egy kis önszeretetet csepegtetni belé. 

Záróképnek a családi szeretet jelképeként mindenki Pétert öleli. Nagyon nehéz, nagyon felemelő játék részesei vagyunk. Talán sikerült valamit meggyógyítanunk Péter lelkében.

Csak a játék lezárását követő beszélgetés során derül ki, hogy a gyermekeit rettegve védő anya és az őket fenyegető férfi egy másik szintről is ismerős Péternek: anyja első férje erőszakos, iszákos ember volt, a verés gyakori megoldás volt indulatkezelésként.

_Péter visszajelzése:
Kicsit a játék elején úgy éreztem, hogy végre, nem odaverős történetek vannak, sikerült szintet lépni, és csak finomabb energiák hangolásával töltjük a napot. Aztán jött az enyém... megint, rendesen odatett, dehát, ennek így kell lennie. Nekem (nekünk ott) ezzel kellett foglalkozni. És a játék teljes volt, nem hagytunk ki semmit amit bele lehetett volna tenni. Ezt ezúton is nagyon köszönöm. És visszagondolva ott feltettük az én i-mre a pontot. 
December végén meghalt anyukám. Része volt a játéknak, ha emlékszel... Szeretet megélése, megbékélés a nehéz, falhoz állítós sorssal, elfogadás, ez mind feladata, feladatunk volt. Egy jó pár napos szenvedés után magához tért, jobban lett halála előtt egy pár napra. Karácsonykor még tudtam vele beszélni utoljára. Már indulóban voltam a kórházból és így válltunk el: 
Szeretsz? - kérdezte. Igen, szeretlek - mondtam. Én is szeretlek. Elengedlek. - mondta. És elaludt. Nem tért már magához, 4 nap múlva meghalt. 
Rengeteget dolgoztam már a kettőnk kapcsolatán. Több mint tizenöt évet. Nagyon megnyugtat, békével tölt el  hogy tudtam az utolsó napokban rendezni vele a viszonyomat. Ehhez a játék, úgy érzem nagyon hozzájárult. 
Hát ennyi, amit mondani akartam, nagy hálával gondolok a játékra, köszönöm.
_

félelem.jpg

Péter testi tünetekkel érkezik a szomatodráma játék napra. A testi tünetekkel történő játék hamarosan teljesen terepre visz bennünket belső világában... valahová a transzgenerációs traumák mélyére...

Szomatodráma játék - 1. rész: Péter játéka

Hogyan is lehetne elmesélni, mi történik egy szomatodráma játék során, amikor ami történik, az időnként nem is látható, máskor meg nagyon is, de mégsem az a lényeg... 

Hogyan lehetne érzéseket jól leírni, amikor leginkább érezni kell őket...vagy kéne, csak nem megy... és vajon a választott szavak pontosak-e? Költőnek kéne ahhoz lenni...

Mert kívülről mi látszik? Néha annyi, hogy egy kerek szőnyegen 4 ember álldogál tétován vagy éppen elszántan, de szó nem hangzik el, mozdulat alig-alig. A külső szemlélőnek semmit se mond. Máskor meg veszekedéstől hangos a szőnyeg. Olyan szavak hangzanak el, amit jóérzésű ember ki sem gondol, nem hogy a másik szeme közé köpje... És mégis... ezeknek a szavak ott és akkor helye van. Elrejtett, elfojtott érzések ágyúja ontja magából.

Játéknak hívjuk, mert bizonyos értelemben ez nem a valóság. Szerepek és szereplők vannak, az igaziak helyett. De senki ne gondolja, hogy játékos vagy játszi... Néha olyan érzelmi megterhelés szakad a szereplőkre, amit alig bírnak el. Soha nem érzett (vagy nem felidézhető) rettegés, iszonyatos harag, gyilkos vágy, kőbe zárt magány vagy teljes érzéketlenség. 

Miért vállalják/vállaljuk mégis? Mert segít közelebb kerülni önmagunkhoz, kitakarítani bepókhálósodott lelki zugainkat, hogy szabadabban élhessünk az életünkben. Soha nem állunk meg dolgunk végezetlenül, nem visszük haza a feltárt csontvázakat, hanem elrendezzük belső világunkat kényelmesebbre, otthonosabbra, élhetőbbre. 

Minden játék elvezet valahová, ahová érdemes volt eljutni: megértéshez, megbocsátáshoz, szeretethez, békéhez, hálához. Kinek hova. Mert nincs kikövezett út, nincs előre meghatározott cél, nincs terv és nincs erőszakos vezetés. Csak támogatás. A játékvezető figyel, szeret, elfogad és utat mutat. A játékostársak pedig tükröt tartanak. Mesebeli mély kút fodrozódó vizét, amibe beletekinthet, aki akar. Felszínesen és mélyebben is. Akár alá is szállhat a mélybe. Ki amennyire képes rá.

Dramatikus megközelítésével hasonlít a módszer többek között a családállításhoz és a pszichodrámához is, amelyek szintén remek módszerek az önfejlesztéshez. Amiért számomra a szomatodráma a befutó, az a bensőségessége. Mindössze 4 játékos (ötnél sohasem több) és a játékvezető alkotják a csoportot. Több időt szánunk a bizalommal teli légkör létrehozására. Hosszabb időt, egy egész napot, vagy akár többet is (legalábbis a legtöbb játékvezető így szervezi) tölt együtt a csoport. Mindenki részt vesz mindenki játékában. Pár percnyi játék után jobban ismerik egymást, és ezáltal jobban is megértik, mint a legtöbb közeli ismerősük. Elfogadás, bizalom és szeretet van. A legnemesebb értelemben vett EGYség.

Írásaimban megváltoztattam a benne szereplők nevét, a történet szempontjából nem lényeges adataikat, ők pedig kifejezetten hozzájárultak a megjelentetéshez. Célom nem a traumáik öncélú bemutatása, hanem a lélekben zajló történések és a belső változás (időnként nem túlzás gyógyulásnak nevezni) útjának bemutatása, amely az olvasóknak is tanulságul, akár reményül szolgálhat, hogy mindig van lehetőség változtatni, átrendezni, elengedni, akár még gyógyulni is.


lábak.jpg

A szomatodráma Dr. Buda László saját fejlesztésű módszere. Cikksorozatomban olyan történeteket mesélek el, amelyek a szomatodráma szőnyegén történek meg, és amelyek hozzásegítették a jelenlévőket belső világuk mélyebb megértéséhez, ezáltal életük elakadásainak rendezéséhez, feloldásához, a továbblépéshez. És hogy milyen is egy ilyen szomatodráma játék?

Szomatodráma játék - Bevezető

<p>A dr. Buda László által kifejlesztett SzomatoDráma egy játékos, kreatív, sok felismeréssel és érintéssel járó önfejlesztő módszer.</p>
<p>A játék során gyakran indulunk ki fennálló tünetekből, betegségekből, testi érzetekből, hogy elvezessen bennünket a lelkünkben zajló folyamatok mélyebb rétegeibe. Lehetőséget ad önmagunkhoz és a testünkhöz való mélyebb kapcsolódásra, lelki összefüggések megértésére és végső soron a testi-lelki harmónia elérésre.</p>
<p>Egyéni és csoportos formában is nagyon hatékony.</p>


Egy tér, néhány párna - és már indulunk is. Elindulunk a belső világod felfedezésére, megismerésére. Ahol találkothatunk nehéz helyzeteiddel, korábbi életeseményeiddel, számodra fontos szereplőkkel. Ahol lehetőség nyílik valamit megmozdítani, feloldani, elengedni. Terheket letenni, megkönnyebbülni, talán még gyógyulni is.

A Dr. Buda László által kifejlesztett SzomatoDráma játékos, kreatív, sok felismeréssel járó önfejlesztő módszere egyéni változatban is nagyon sokat tud adni.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik nehezebben nyílnak meg csoportban, és szívesebben dolgoznának egyéni konzultáció keretében.





macska.jpg

Sokszor fájdalmas érzéseink irányítják tudattalanul életünket, és ezek idővel testi tünetek, betegségek formájában is megjelenhetnek. A gyógyító játékok segítenek belső világunk átrendezésében, önszeretetünk és önelfogadásunk megélésében.

Gieszné Kiss Lilla - SD

Belső útjainkon - önismeret a Szomatodráma módszerével - Egyéni konzultáció

Ez a nap egy esély. Esély belső útjainkon egy lépéssel tovább haladni. Esély belépni saját és mások lelki világába, esély játszani, érezni, élni... sírni és nevetni, félni és megnyugodni, összekapcsolódni és határokat húzni. Kilépni egy kicsit a világból és a mókuskerékből, egy csapattá válni másokkal, úgy igazán.

A Dr. Buda László által kifejlesztett SzomatoDráma egy játékos, kreatív, sok felismeréssel és érintéssel járó önfejlesztő módszer.

4-5 fős kiscsoportban fogunk dolgozni.

A SzomatoDrámáról többet itt lehet megtudni: 

[https://crossoverkommunikacio.hu/szolgaltatas/szomatodrama-jatek/](https://crossoverkommunikacio.hu/szolgaltatas/szomatodrama-jatek/)



gyerek3.jpg

Belső útjainkon - önismeret Szomatodrámával - Kis csoportban

A dr. Buda László által kifejlesztett SzomatoDráma egy játékos, kreatív, sok felismeréssel és érintéssel járó önfejlesztő módszer.

A játék során gyakran indulunk ki fennálló tünetekből, betegségekből, testi érzetekből, hogy elvezessen bennünket a lelkünkben zajló folyamatok mélyebb rétegeibe. Lehetőséget ad önmagunkhoz és a testünkhöz való mélyebb kapcsolódásra, lelki összefüggések megértésére és végső soron a testi-lelki harmónia elérésre.

Egyéni és csoportos formában is nagyon hatékony.

Dátum	2025. december 3. - BETELT
Díja	35.000 Ft
Helyszíne	Budapest, XIII. kerület
Időtartam	10.00-17.00
Résztvevők száma	Min. 3, max. 5 fő
Nyilvánosság
Vezeti	Gieszné Kiss Lilla - SD

Dátum	2025. január 28.
Díja	38.000 Ft (ebéddel)
Helyszíne	XIII. kerületben
Időtartam	10:00-17:00
Résztvevők száma	Min. 3, max. 5 fő
Nyilvánosság	Nyílt csoport - egyéni jelentkezés alapján
Vezeti	Gieszné Kiss Lilla - SD

Szomatodráma-játék

Szakértőink

Aktuálisan elérhető tréningek

Belső útjainkon - önismeret a Szomatodráma módszerével - Egyéni konzultáció

Belső útjainkon - önismeret Szomatodrámával - Kis csoportban

Kapcsolódó cikkek

Szomatodráma játék - 3/1. rész: Születések napja, Abigél játéka

Szomatodráma játék - 1. rész: Péter játéka

Szomatodráma játék - Bevezető

Információ

Iratkozz fel hírlevelünkre!